A mamika elmegy az ügyvédhez, és mondja, hogy válni szeretne.
- Hány éves mama? – kérdezi az ügyvéd. 
- Hát, nyolcvanöt .  
- És az ura?
- Nyolcvanhét 
- Mióta élnek együtt?
- Hatvankettő 
- És miért akar válni?
- Hát, ami sok, az sok!

A pesszimista gyerek karácsonyra kap egy villanyvasutat, az optimista gyerek meg egy kosár lócitromot. Másnap kérdezik a pesszimista gyereket: 
- Hát Jenőke, neked mit hozott a Jézuska? 
- Jajj, hát én egy villanyvasutat kaptam, de nem működik  a szemafor, a lejtőn elakad a
mozdony, a műfű már pöndörödik fel,  a trafónak nem elég jó a váltója...
Megkérdezik az optimista gyereket: 
- Na Józsika, te mit kaptál? 
- Én egy gyönyörű pónilovat kaptam, de mire felébredtem elrepült

A legutóbbi hétvége, az a „fekete hétvége” néven vonul be az én életembe. Szombaton az ügetőn nyitottam egy könnyű futammal. El akartam hozni  a felvételt,
képzeljék, nem is látszom rajta.  Pedig ilyen munkával, ilyen kitartással végig az utolsó helyen lenni nem kis teljesítmény. Hóban, fagyban, ellenszélben. Most kifogtam egy lovat, az trüsszög is.  Ahhoz már hozzá vagyunk szokva,
hogy kapunk egy kis „ezt-azt” ugye, különböző információkat.  Ez a kocsi elég kicsi,
eléggé intim viszonyban vagyunk  a pacihoz,  de most, egyszer csak hátrafordult, rám nézett és „bung” az arcomba. És ha egy ló tüsszent az három liter „dzsang”.

És utána jött az aréna délben, ez a bizonyos fogathajtó verseny. A tizenkét fős mezőnyből, hát mit szépítsük, a tizenegyedik helyen sikerült végeznem. Mögöttem végzett Galambos Lajos alias Lagzi Lajcsi. Ő mondta, hogy ő úgy fogja előadni, hogy „a Sanyi mögött értem célba!”. Én, aki titkos favoritnak számítottam...

Na most kedves barátaim a következőre jöttem rá. A szabályokat kell megváltoztatni. Indult a Baumgartner Zsolt. Nyilvánvaló, hogy előnyben van, neki fantasztikus a pályaérzéke, nem indulhat. 
Harmadik lett Talmácsi Gábor motoros, hát mondtam „motoroztál volna fele olyan jól az utóbbi időben, mint ahogy itt hajtottál, csak azért jöttél haza, hogy borsot törjél az orrom alá”.  Nyilvánvaló, hogy motorosok sem szerepelhetnek. 
Nem szerepelhetnek továbbá rádiós műsorvezetők. 
Televíziós műsorvezetők szerepelhetnek, de csak 1953-as születésűek, és ezen kívül csak száz kiló feletti trombitások... 
Utána még kaptam egy különdíjat, na akkor már sirtam.  Kellett így vigyorogni, ez csak
egy játék. bezzeg mikor nyersz akkor, cumi ugye, de ilyenkor azt mondom, hogy a
részvétel, meg népszerűsítjük  a fogathajtást...

Szerencsére egy kedves nézőnktől kaptam csokiszeletet. Nézzék, Válság-szelet. Hát kinek jut eszébe Válság-szeletet forgalmazni? Volt nálam egy Válság-szelet, ezt fölpattintottam, ilyenkor az ember úgyis rendkívül szeretethiányos.

(Elfelezzül jó? Úgyis olyan szépen tapsolt. Jó? Komolyan?)

De milyen hülye neve van, hogy Válság-szelet! Jó hogy nem BUX-Index. Nem? Hát hogy lehet ilyen hülye nevet adni egy csokinak? Na, zárójel bezárva, édesanyám már mondaná, te se vagy való parkettás lakásba.

(Ezt nagának adom, a nőknek vannak ilyen helyeik ahova ezeket a dolgokat... a retikülre gondoltam...)

Annyira nem rossz, ugye? Most akkor emberi formába hozzuk magunkat. Kultúráltan. Hát ez gáz mi? Nagyon nem lehet már kotorgálni, mert akkor egy-egy korona is billen. Nem lehet a szájba ilyen nagy zűrzavart csinálni, mert  följön  a hidalásom (Maga még könnyen nevet). Sokszor elmeséltem, drága apám amikor megkapta az SZTK protézist,  a kivehetőt... mondtam neki: „nem baj fater, moshatsz fütyülve fogat”. Próbáltam az öreget vígasztalni ugye, hát nem volt a topon. Öt perc múlva hallom a fürdőszobából: „nem megy”.

Egy rövid közszolgálati rovat következik. Vegyék elő a mobiltelefonokat, amelyek ugyan ki vannak kapcsolva, de szimbolikusan vegyék elő. A mentősök kérik a következőt: Balesetnél óriási segítséget jelent, - majdnem mindenkinél van mobiltelefon, olyaknál több is, olyaknál olyan is, amely nem az övék. A lényeg, hogy egységesen be kell táplálni, veszély esetén kit értesítsünk. Ezt angolul kell beütni: ICE. Írják be a mobiltelefonokba, hogy ICE, és utána egy számot. Nem tudom, Rózsi néni, Pubi bácsi...

(Na?! Neked benne van hogy ICE? Gratulálok! Mutasd meg! Hogy hívnak? Értelmes
gyereknek is látszol. Na nézzük, Ricsinek benne van. In Case of Emergency.
Az O nem kell bele.
Lehetne az is: ICOE. De ICE. Nem ICA)

Ilyen fiatalon  a csajodat ne írd bele, mert nagy a rotáció. Mire elüt az autó a huszonötödik csajnál jársz, legalábbis reméljük. Tehát inkább mamát, papát kell beírni, ameddig még van.

Kérem tisztelettel, kapcsoljuk  a távoli Hollandiában, gondolom én, hogy Eindhovenben, vagy nem... Na ki van
Eindhovenben? Dzsudzsák Balázs! Úgy van!

Szeretettel köszöntünk kedves Balázs, és örömmel értesültünk róla, hogy egy több mint száz éves hagyomány folyományaként Magyar Aranylabdás lettél ugye, az év labdarugója, méghozzá elsöprő fölénnyel. Puskás Öcsi, Albert Flórián, és más ilyen klasszisok után. Megbocsájtasz, a kérdésem nem túl fantáziadús: Milyen érzés volt erről értesülni?

Balázs:  Jóestét! Sziasztok mindenkinek!  Huszonhárom évesen Magyarország legjobb labdarugójának mondhatom magamat ebben az évben, ez mindenféleképpen
felemelő érzés.

Kitől tudtad meg? Hogyan értesültél?

Balázs:  Edzés után érdesültem erről, és  amikor megnézem a telefont, és sok  a nemfogadott hívás, akkor tudom, hogy valami történt. És most 10-12 nemfogadott hívás volt, mind a manageremtől, mind az újságíróktól. Úgyhogy így tudtam meg, és onnantól kezdve, folyamatosan mind a szüleim, mind a barátaim közölték velem. Valamint az edzőtől is kaptam egy üzenetet. Másnap mentem edzésre, az egész csapat az elején tényleg egy ilyen nagy öleléssel, és ki-ki  a maga módján gratulált.

Tudtak róla és gratuláltak. Nem akarom érdemedet kisebbíteni, gondolom diszkréten a magyar futball helyzetéről nem világosítottad fel őket annyira. De ez tényleg csak gonoszkodásból mondom, nagyon-nagyon örülünk. Amit kérdeznénk, hogy emelkedett-e az árfolyamod? Mert olyan pletykákat is hallani, hogy esetleg a Juventus érdeklődik irántad.

Balázs: Emlékszem, amikor nálad voltam, akkor még 8 milliónál stagnáltak, aztán ahogy vége lett az adásnak, szerintem kikerült Európába és 12-nél álltunk meg, egyelőre. Majd a százalékot neked is kidobom.  Valószínű, hogy ezek alatt és
hasonló árak mellett nem igen fognak tárgyalni.

Hát, nagyszerű, erre jó az Esti Showder! Mama küldi a csomagokat? Érkeznek?

Balázs: Folyamatosan, igen. Voltak kint nálam hála Istennek. 22-én megyek én is haza, úgyhogy nem kell küldözgetni.

Gratulálok! Isten áldjon!  Köszönjük szépen!

Egy kicsit beszélgessünk Damu Rolandról. Én most ismertem meg őt árnyaltabban. Megmondom őszintén, nekem az elején nem tetszett a dolog, hogy egy csaj betelefonál, aztán rögtön bevisznek és leültetnek. De ő már előtte is huncutkodott. 
Ő végülis színész, úgyhogy elképzeltük, különböző klasszikus darabokban, egy „nagyobb vérű” művész hogyan oldja meg a különböző helyzeteket.

Rómeó és Júlia 
- Ó Rómeó, mért vagy te roma?
- Megmondjam?! Ne nézzé vazzeee!!! Durrr!

Ármány és szerelem
- Lujza, a végzet lebeg felettünk!
- El akarsz kábítani Ferdinánd?
- Igen. Durrr!

Faust
- Margit, csókolj meg!
- Mi az, már nem tudsz csókolózni?
- Én ütni tudok! Durrr!

Szentivánéji álom - Hermina és Lisander
- Szólj édes Lisanderem, szólj, megöl  a félelem!
- Az a minimum! Durrr!

Amerikában az például nagyon jó, hogy amíg az állam az ellenkezőjéről nem bizonyosodik be, addig téged nem tart bűnözőnek. 
Téged már bűnözőnek tart  az APEH, a GAMESZ, DÉDÁSZ,  a Centrum Parkoló, az anyja kínja, mindenki üldöz. Diszkréten biztatnak minket egymás feljelentésére. Legutóbb az egy elég kemény dolog volt, hogy a csaló kalauzokat, egy magát vaknak álcázó utas, (tiltakozott a vakok szövetsége is!), megpróbálta  a kalauzt
rábeszélni, hogy oldjuk megokosban. És ha megoldja, akkor jól letartóztatja.
Szomorú történet. Vagy nem járnak vonattal? Na mindegy.  
Mi elfogtunk egy ilyen jelentést. A MÁVnak ezt a biztonsági szolgálatát úgy hívják, hogy MÁVH(mávéhá).  A jelentés Zsebi baba fedőnevű kalauz
megfigyeléséről szól:

Zsebi baba  kora reggel kettő, azaz kettő presszó kávét fogyaszt egymásutánban a konyhaasztalnál, amelyre, tekintettel arra, hogy hó vége van, alig lehet fizetéséből eredő anyagi fedezet. 
Csattogó kerék ügynökünk jegy nélkül szállt fel a siófoki személyvonatra,  amelyen
Zsebi baba szolgálatot teljesített.
- Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre!
- Nincs jegyem. De ha gondolja, be tudom juttatni az unokahúgát a Való Világba.
- Má’ benn van. Ötezer lesz!
- Nincs nálam annyi pénz.
- Nálam se, de szerencsére magának kell pótdíjat fizetni.

Más megoldás nem lévén, s látván, hogy Zsebi baba hajthatatlan marad, ügynökünk kénytelen volt kifizetni a pótdíjat. 
Ezután Zsebi baba csak ennyit mondott fennhangon úgy, hogy minden utas hallja: 
- Az itt ülő spicli miatt, ma mindenkinek teljes árú jegyet kell vennie. 
Ügynökünket ekkor annyira megverték, hogy két hét betegszabadságra kelletett mennie.

A parkolóőrökkel nem ápolók tulságosan harmonikus kapcsolatot.  Öt perc után már
kerékbilincs. 
Múltkor úgy nyomom be az aprókat, mellém áll, és így figyel. 
Mondom neki, hogy: „ezt választottad? Ezt? Hát szereted?”. Így elbeszélgettünk.
Biztos voltam benne, hogy kiszúrja a kocsimat minimó kalkuló, de vannak kivételek. Visszamegyek, Mikulás zacskó a szélvédő alatt. Kinyitom  a Mikulás zacskót,
benne egy cédula parkőrírással... parkolóőrírással: 
„Sok sikert művész úr, a 724-es ellenőr„. Vannak ilyen üdítő kivételek.

Bejgli ügyben mi a helyzet? Lesz? Ki az aki maga süt?
A bejgli receptjét nálunk a  nagyanyám vitte tökélyre.  
Gyakran kérték tőle a csodareceptet. Ezt ő mindig szívesen meg is adta....
- Nagymama, mi van itt a bal tenyérkédben?
- Hát ez egy kis cukrozott narancshéj, az kell a mákosba, de nem kell ezt a
Manyinak tudni! 
- És ez a mazsola?
-Hát, ez a mazsola kell a diósba, dehát Manyinak jó így is.

Magyarán, nagymuter őrizte a titkot, mint Artúr király lovagjai a Szent grált. Anyámnak sem árult el mindent. Anyám jó bejglit csinált, de általában megrepedt.  A bejgli kicsikét olyan, mint az élet. A vége nem jó. De nagyanyám annyira szerette apámat, hogy ők kidolgoztak egy módszert, urológiai csocsóval. Ők  a bumszliba is tettek tölteléket. 
Drága apám mindig azt mondta, hogy Ilona, émelyítő gazdagon a tölteléket, a tészta
csak jelzés.

Nagy öröm ért kérem tisztelettel,  amúgy is kedvencem Térey János úr, aki egy tizenöt és húsz kötet körüli költő. Az a címe, hogy Protokol. Egy protokolfőnökről szól, nem érdekes, szóval egy abszolút mai történet. (Felolvas.) 
”Mocorgás, látja Veruska fölébredt. Nem ettél bejglit. Bocs és köszönöm, a lényeg a dúsgazdag töltelék.  A tészta csak jelzés. Így Márai.”

Felhívott Térey, hogy meghívjon a könyvbemutatójára. De én már olvastam. 
Mondom: a tészta csak jelzés? 
Azt mondta: „Ez a te sorod Sándor, és utólag engedélyt kérek”.

Ezúton a magas irodalomba beloptam magam, és ez nagy-nagy melegséggel töltötte el szőrös szívemet.