Kohn bácsi jelentkezik a Ki mit tud?-ra.
- És Kohn úr mi lenne a szám?
- Agyaggalamb nyalás.
- De Kohn úr, nem inkább agyaggalamb lövészet!?
- Hát ki mit tud!

A székely góbénak rossz állapotban van a lova. Az állatorvos két napot jósol. A székely furmányosan elszalad a kocsmába, azt mondja, hogy kisorsolja a lovát. Egy tombolajegy 500 lej. Híresen szép ló, nem volt nehéz eladni a tombolajegyeket. Nyer a 15-ös, rendben. De mire hazaérnek a ló már feladta. A pasas nem hagyja szó nélkül:
- Ne viccelj, azt mondtad, hogy...
A góbé szó nélkül visszaadja az 500 lejt.
- És a többiek? - kérdezi a pasas.
- Ők nem nyertek.

Karácsony előtt jártam Londonban. Egy régi színházat béreltek ki, volt valami magyar összejövetel. Felmegyek az öltözőbe, egy nagy fotó, rajta Jimmy Hendrix. Oh, man! Éreztem is, hogy a falakban nagyon vidám illat van, ami az évtizedek alatt beszívódott, a nemes cuccból, amit ott fölszippantottak. Ugye akkor mi még csavarlazítóval sem dolgoztunk.
Elmentem a British Museumba, nincs belépő. Ki van téve, hogy adományozhatsz, és mondom loptatok már annyit, én nem adok.
(Vendel stílusában.) Egyébként óriási: szerdán az egyiptomi gyűjteménybe délután 3-tól 5-ig ott ül a Tutanhamon. Az félig angol, mert úgy kell ejteni: Tutan come on. Vittem neki egy fekete címkés cserkót, oszt elbeszélgettünk ott a hűvösben. Különben egy csodálatos ember.
A magyarok egyébként összetartanak, magyar taxisok is vannak. Engem egy székelyudvarhelyi fiú vitt, mondom:
- Hát miért nem arra megyünk? - Mondtam valamilyen városrészt. Azt mondja:
- Sanyi bácsi, kávé...
Hát hogy dermetikusan hiperpigmentált emberek laknak ott...
Harmadik nap ülünk a kávézóban, ott ül két fiatal angol csaj, és ugye az angolok nem nagyon néznek rád, nem olyan ország, mint mi, ők diszrétek. Én meg néztem, és ők is néztek. Hát mondom nézek azért én tükörbe, Sanyi. Most speciel megy a lap, lökték a piros heteseket. Harmadik nap mondták el, hogy nem téged néznek, Sanyi, hanem azt nézik, hogy te mit nézel.

Mindig megnézem Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár című rejtélyes képét. De nem ez az érdekes, hanem, hogy mellette van az önarcépe a Jan van Eyck-nek, méghozzá eredeti keretben, és fölülre az van beírva: „Ahogy tudom!" Annál tisztességesebb nincsen, minthogy teszed a dolgod, ahogy tudod. Jobban nem tudod, de annyira, amenyire tudod, annyira tedd meg.
(Ez csak egy kis lírai futam volt.)

Nem vagyok nagy falfirka barát, sőt, nagy falfirka ellenes vagyok. Most ugye börtönnel fogják szankcionálni, aki falfrikázik. Hallgatok egy rádióműsort: rögtön jönnek a pszichológusok, hogy „Nem, ez a börtönbe dugás, nem oldja meg a problémát! El kéne velük beszélgetni, hogy Józsika, ne!" Húsz éve beszélgetünk, b.szd meg és nem történik semmi! De azért Józsika, ne! Erről jut eszembe:
Egy pszichiáternő elmegy az iskolába. Az udvaron odamegy az egyik kissráchoz:
- Van valami problémád?
- Nincs.
- Nem is akarod, hogy beszéljünk róla?
- Nem.
- De hát a többi kisfiú felszabadultan szaladgál, te pedig itt állsz.
- Én vagyok a kapus.

A Köztársasági Elnöki Hivatalba fogok küldeni egy Helyesírási Tanácsadó Szótárt, mert ez nem megy. Elnézést kell kérnem kedves Kontrát Nórától, akit legutóbb bemártottam, mert akkor a sajtó azt írta, hogy amik kiszivárogtak, ilyen teljesen agybeteg alkotmányrészletek, rettenetes mondatokkal és sílusban és stb., akkor azt írta az újság, hogy ezt ő követte el. Kedves Nóra, elnézést kérünk! Nem ő követte el! Valaki elkövette, de nem tudjuk ki, de azt eltávolították.
Hát kérem, fent volt az Elnök Úr beszédje, ahol a Himnuszban rögtön két helyesírási hibát is sikerült beletenni. Feltettek egy szöveget, amiben megköszönik az észrevételt, és az is tele volt hibával. Komolyan mondom, ez a klasszikus történet, amit rá tudok varrni megtörtént tízegynéhány évvel ezelőtt.
Elütöttek egy rendőrt intézkedés közben, mert ugye azt imádják, hogy beállnak kanyarban középpályára és a Polskis nőt előveszik marha keményen, miközben a sötétített BMW-k száguldva surrognak el. A lényeg, hogy egy ilyen helyzetben a rendőrt elütötték, majd kimentek a helyzetet rekonstruálni és elütötték mégegyszer.
A másik, amikor Lamperth Mónika lement a Diákszigetre és kezet akart fogni az ortodox rabbival. Na most, az ortodoxoknál még rend van, ők nővel nem fognak kezet. Mónikát ez nem zavarta, azt mondja:
- I am Mónika Lamperth.
Négyszer nyújtotta a kezét! Figyelj, azért háromnál már csak kapcsolsz, nem!? De ő azt mondja, azért is megmutatja:
- I am Mónika Lamperth.
Egy ilyen jó, baltával vágott angolsággal, kultúráltan:
- I am Mónika Lamperth.

Sietek leszögezni, hogy nekem az Elnök Úr beszéde igen tetszett. Többször is meghallgattam, de egyébként a szándék dicséretes, csak a szövegolvasást, a kameranézést és a vándorlást nem sikerült még résmentesen egységbe hozni. Nekem egyébként s legjobban az tetszett, hogy „Ne fogadkozzunk!"
Ahogy meghallottam még egy malacsültet bevágtam, mert úgy gondoltam, hogy éjfél után megkezdem az egészséges életet. Sajnos ugye egy picit visszazuhantam... Egyébként, ami az Elnök Úr beszédét illeti én egy kis esti tornára is számítottam, be kell, hogy valljam, és a jövőre nézve a lehetőségek szinte korlátlanok.
Tehát már az első lépés a filmszerűség felé megtörtént, most már lehet termékeket betenni. Az új médiatörvény szerint a termékek megjelenhetnek, tehát mondhatná Schmitt Pál
- Eddig Pirellivel jártam, de most már Good Year!
Vagy esetleg egy filmes változat: Morricone klasszikus zenéjére a Volt egyszer egy vadnyugatra megérkezik a Pólus Center jégpályájára az Elnök Úr, ahol a beszéd alatt pisztoly-párbajt vív Sólyom Lászlóval. A beszéd alatt egy bőr ostort csattogtatva, Indiana Pálként vagy Indiana Paul a Sándor-palota alagsorában keres elrejtett kincseket.
Vagy esetleg jövőre már nem a Sándor-palotában fog sétálni, hanem példának okáért Superman jelmezbe burkolózva Budapest felett repülve mondja el a beszédét. Hát az azért cuki, lenne, nem?
- Polgárok, látlak benneteket! Miben settenkedtek? Most dobja ki a karácsonyfát a Dembinszky utcába?
Mint egy kémrepülőgép.
Azt tudják - a kémekről jut eszembe-, hogy az Elműnek olyan busza van, hogy az utcáról beméri, van-e villanyórád? Hoppá! Ugyanakkor mást nem fejleszt. A lényeg, hogy bűnözőnek vagy tekintve. Tehát, ha a közvilágítás kipurcan, az nyolc nap. Ugyanazt a betonoszlopot nézem 45 éve. De ha téged nyakon kell csípni!!!.
Állítólag ezzel a magas technológiával csak a CIA rendelkezik, plusz az Elmű. Erre megvan az agy!

Repülőtér elnevezés.
Tudják mi a terv? Én régóta szorgalmazom, nem feltétlen Liszt Ferenc. Tudni illik Who the has...jah, ezért már megbüntetnek, tehát ha azt mondom, hogy ki a f.sz az a Feri? Meg kell mondjam, nem tudják. Tehát ez a Ferihegy mint egy ilyen mit tudom én, Rozsosdülő, érted? Tehát nem is kérdezheted, hogy milyen Feri?
Hogy keresett a Feri, milyen Feri, ugye? Tehát gyakorlatilag ez a Ferihegy teljes értelmetlenség, arról nem beszélve, ha bármilyen más országból jövőnek lefordítod, hogy „hill", akkor az röhögőgörcsöt kap. Egy svájcinak elmondod, hogy erős izgalmi állapotban 80 méterre meg van emelve, vagy mondd, hogy 120 méterre. Ráadásul még hegy is, ugye. Tehát Ferihegy.
Én különben Bartók Béla repülőtér híve lettem volna, de jó a Liszt Ferenc is, csak amilyen agybetegek mi vagyunk, akkor majd elkezdjük, hogy Liszt Ferkó, meg jön az M0-ról az M0-s Liszt.
Azért bennem fölmerült, hogy esetleg egy mai hősről nevezhetnénk el.
Kérem, ő két évvel ezelőtt bukott le Komáromban. Mert ő 60 éve besurran, de lehet, hogy 70 éve, és lop. Rendszereken átívelően teszi a dolgát, műsoromban is szerepelt, úgy hívják Repülős Gizi. Hát azért az gyönyörű lenne: Gizi néni repülőtér.
Az első évben a fontosabb delegációkat személyesen köszönthetné a róla elnevezett repülőtéren. Esetleg egy-egy Rolex óra bánná.

Van nekem egy ír pedi sapkám. 28 féle tweed anyagból, amit behúzok és nem nagyon ismernek meg. Haladok a csúcsban, magamnak előre, egyszer csak meglátok a szomszéd sávban egy dzsipet, valamilyen nagy állat vasautót. Az volt a rendszáma - csak a betűre emlékszem -, hogy EURO. Lehúzom az ablakot, hello! mondom. Who is this man? Finoman előretolok, hát azt hittem, hogy délibáb cikázik velem: feltűnt maga Bokros Lajos, eltéveszthetetlen bajuszával.
Na mondom lehet ez egy kérdéssel több! Átmentem Nyúl Bélába:
-Elnézést, nem vagyok ismerős a környéken. Nem tudja véletlenül hol van az MDF?
-K.rva anyád!

Megyek a Keleti aluljáróban, jön egy cigányasszony egy habosbabosba öltöztetett Kármenkával, azt mondja:
- Há', Kármenka nem ríjjá', há' gyere má' veszek neked fornettát a mutatványospéknél!

Az ajándékokkal az ünnep kapcsán időnként nehéz mit kezdeni, az ajándékok nem mindig találnak célba. Idén nekem a legnagyobb problémám volt a Zsülike CD-től való megszabadulás, ugyanis én is kaptam, Zsülikétől is, papájától is és az én drága, jó humorérzékkel megáldott munkatársaim orvul öltözőmbe hatoltak és táskámba tették az összes Zsülike CD-t, mert mindenki kapott. Úgyhogy én már így felébredtem és Zsülike CD-kkel álmodtam és azt láttam, hogy Zsülike CD-kkel vagyok körülvéve. Egy párat sikerült elcsattantanom, nem sokat. Kétségbeesésemben lementem a Luna Presszóba a legkeményebb tudatmódosító maghoz, mondták „Haggyál már Sanyikám, inkább igyál valamit!" Szóval ezek egyelőre megvannak.
Nem elég, hogy kapunk valamit, van ezekhez használati utasítás. Hát gondolom, hogy ilyesmit most bőséggel böngésztek az ünnepek bűvöletében. Következzen néhány mondat, néhány legrosszabb mondat, amelyet használati utasításban olvashatunk:
A kabátot ne mossa együtt a béléssel és a zsebekkel!
A termék megfelel az 1963. évi kínai érintésvédelmi szabványnak.
A képernyő zöld elszíneződése a televízió működését nem befolyásolja.
A habfürdő-hsználat előtt mossunk kezet, használata után pedig fürödjünk meg jó alaposan!
A hősugárzó hő hatására felgyulladhat!

Egy ismerősünk bekapcsolta a vadonatúj csodatévét, mindig egy mondat jelent meg, hogy „Odabir grovnov procsuja", ez azt jelenti, hogy „Válasszon nyelvet!", de horvátul. Nem sokat tévézett.

Megint találkoztam Ilonka nénivel, ő szeret olvasni, kérdezem:
- Mit olvas Ilonka néni?
- Csak szerelmeset, de azt mindet.
Mondom ez nagyon jó, gondoltam egy kicsit változtatok Ilonka néni szokásain és Guido Knopp Wehrmacht című hézagpótló monográfiáját kölcsönadtam neki.
Egy hét múlva találkozunk, Ilonka néni jön fejet csóválva, mondom:
- Mi van Ilonka néni?
- Hát lehet, hogy ez a Hitler egy cseppet rosszindulatú volt.

December 9-én megdőlt a szélrekord. Ugye régi mondásunk, hogy megdőlt a melegrekord, áll valaki mögötte.
Ezzel kapcsolatban szeretnék elmesélni egy történetet. Én gyerekkoromban egy részét Pécsett bonyolítottam le, lehettem erős izgalmi állapotban 20 esztendős. Szép meleg nyárelő, halálos, hulla, ótvar szerelembe zuhantam egy balettos kislányba. Hát azt se tudtam, hogy hol vagyok, üvegbúrában, izzadt tenyérrel, összeakadó lábbal sétálgattunk a főutcán. Ugye már az is szenzáció volt, hogy nővel vagyok, de hogy egy balerina! Ugye, ha ő bejött, akkor be volt jőve, ha ő leült, le volt ülve! Szóval az azért hupszi! Másról nem beszélek, legendás diszkrécióm okán.
A következő történt: a menzán kettő után rá lehetett menni a repetára, és hát a babfőzelék nálam népszerű volt, a többségnél nem annyira, tehát bőségesen maradt. Tehát én megettem a jegy-babfőzeléket, majd két adagot fél három körül még rátoltam, figyelmen kívül hagyva, hogy egy szerelmes találkozás elé nézek. Vagy lehet, hogy ezt csak azután szerveztem könnyelműen, nem érdekes. Májusi orgonafutamok, jázminillat, csivirgálnak a madarak, hand in hand on the főutca, néznek, mondom „Nézhettek!" Egyszer csak...tehát az, amikor a teljes bélrendszeredet megpróbálják úgy elcsavarni, mint a Rubik-kockát. Egy belső organikus Rubik-kocka kezdett el bennem forogni, és azt mondtam, hogy ha én itten valamilyen típusú könnyítésben nem részesítem magam, akkor én valószínűleg ott leadom a pingpong ütőt abban a pillanatban. Andalgunk hand in hand és ő meg mesél a balett világról. Mondom: - És jártatok kint Párizsban? Nincs is annál szebb! To jour, l'amour, Eiffel-torony...- Ó, és fogadott a mester? Maga Monsieur Bejar? Ó, micsoda élmény! Azt mondja: - De miért nézel így? - Hát - mondom - csak követem a történetet. Ilyen művészek közelében, mint Maurice Bejar, nem minden nap jut az ember. Hát mondom én ezt nem fogom sokáig bírni, amkor is az utca közepén feltűnt egy csehszlovák kompresszor. Hát, barátom én így még kompresszornak nem örültem! Mondom: - Látod azt a kompresszort? - Ez most hogy jön ide? Mondom: -Hosszú! És akkor maga Bejar állított be Hattyúk tavába? Nézd meg, milyen gyönyörű vörös kompresszor! Gyönyörű volt, le volt véve az ajtó, hogy több levegőt kapjon. Azt hiszem CK-2 talán, vagy nem tudom. Csehszlovák, én mondom olyan, mintha Swen Hadin hat hónapos sivatagi vándorlás után oázisra bukkant. Eljön az én időm, vártam hogy felzúgjon a légkalapács, ugye. Menjünk egy kicsit közelebb. Beértünk már már, felzúg a légkalapács, eljött az én időm! Általában nem szoktuk szeretni ezt a légkalapácsot, de mondtam hogy én a manust is megpuszilom ez egy annyira tökéletes helyzet. Indítom a fölöset, abban a pillanatban a manus fölkapja kezét, de akkor már a szellemet nem lehetett visszatuszkolni a palackba. Kérem szépen, redőny! Nem tudom mi történt utána, az embernél egy ilyen szörnyű helyzetben belépnek az önvédelmi reflexek, hogy ami ilyen állati gáz, azt a winchester törli.
Most találkoztunk egy-két évvel ezelőtt, és most is nagyon szép. Már van három gyereke, és nosztalgiáztunk, és mondtam, hogy a csehszlovák kompresszor furcsa históriára emlékszel-e drágám? Azt mondta, emlékszik, de hogy utána mi történt arra ő sem. Hát -mondom -, ebből látszik, hogy szerettél.