Hát kérem szépen Badár Sándor és Kővári Barna barátom elindult a Bamacon és most hívjuk őket, valahol az Atlasz-hegységben vannak.

Badár: Hallo!
Fábry: Hallo, Sanyi vagyok! ...Megszakadt a vonal.
Badár: Megszakadt a vonal?! Szia Sanyi!
Fábry: Szia! Merre vagytok?
Badár: Valahol nagyon mélyen az Atlaszban, kb. Olyan 200 méter magasan.
Fábry: Mennyit alszotok naponta?
Badár: Inkább három naponta...három naponta alszunk fél órát.
Fábry: Veszekedtetek-e már?
Badár: Még nem jutottunk el odáig, ma volt egy kisebb nézeteltérés, mert megpróbáltunk átlépni egy 3000 méteres hegyet. Mondták itt a buckalakók, hogy nem erre kellett volna jönni, és mondta a Barna is, hogy nem erre kellett volna jönni. Tolatni kellett 750 métert vissza, az borzasztó volt.
Fábry: Hogyan kosztoltok?
Badár: Erről Barnát kell kérdezni. Csak májkrémet eszünk, de abból annyit, hogy a teljes bélcsatornánk végig helyezkedik egy májkrémsor.
Badár Sándor és Kővári Barna, köszönjük szépen! További jó utat és majd még jelentkezünk!

Most hívott Dörflinger Dodi: gáz van, mert elutazott a felesége, és Dodi úgy érzi, hogy ismét fiatal, és a legvadabb kalandokba veri bele magát. Azt mondja:
- Sanyikám, már az óvszer sem biztonságos!
- Hát – mondom -, ki mondta? Senki nem mondta, hogy 100-as. Dodival a következő történt: asszonypajtás távollétét kihasználva, kiment egy fiatal menyecskéhez külső munkára. A menyecske ragaszkodott az érintésvédelmi szabályok betartásához. Dodi 30 éve nem csinálta ezt a műveletet, ugye. A csaj nem vállalta a szerelést, ez nem volt benne a szolgáltatásban. Na, nem részletezem, valahogy saját erőből sikerült felgyötörni a védőruházatot a megfelelő helyre. Eközben azonban elcsúszott a fürdőszobában és beverte az állát.
És ebből a történetből az lett, hogy már az óvszer sem biztonságos.

Most az arisztokrata hölgyek könyveinek a reneszánszát éljük. Ugron Zsolnának elolvastam a könyvét. Egy kis faluban, Erdélyben, Kézdiszentimrén egyszer csak megjelent egy borz. Senki nem ismerte, nem tudták, nem láttak még borzot.
(Nem csoda ez a mai világban, mikor a Dodi gyerekeivel annak idején meg kellett állni, mert megláttak három tehenet. Mondjuk, hogy nye eto internet, eto tehén, da, Riska, Mariska, da tej innen jön, nem a zacskóban lesz.)
Na és akkor az egész falu összefutott, nem nagyon ismerték, nem járt még arra borz. Pista bácsi volt a 2. számú mezőgazdasági szakértő a gróf után. Pista bácsi a következőképpen nyilatkozott a borzról:
- Ez egy állat. Valahonnan gyün, és valahova megyen. És békibe’ kell hagyni, mer’ valamilyen dóga van! Három vízitúrás cimbivel, illetve Pepével és két vízitúrás cimbivel elindultunk Erdélybe, Medveországba, őseim földjére.
Pepe egy éve beszervett egy Mitsubishi Pajerot, és én azt hittem ez egy jó dolog. Igen, ha elől ülsz! Hátul olyan, mint a Polski Fiat. Az egész hihetetlen! Én akkor még semilyen tudamódosító szert sem fogyasztottam, hogy hátha át kell venni a vezetést. Ellenben Tibi és András a minőségi bor hívei, szemben Pepével és velem, akik a mennyiségi borra esküszünk. Ma már rendelkezésünkre áll az olcsó fagyálló. Azért mégis csak van fejlődés, elvtársak! És egzotikusabb országokban ugyanerre lehet használni a tigrisbajszot. Csak viszonylag nehéz leszedni, ugye. Tehát, mondjuk, aki tigrisbajusszal akar mérgezni, az is relative nagy kockázatot vállal, ugye? Mert én még az állatkertben sem mernék úgy beollózni, mert évente úgy egy-egy gyereket elkap. Hát, ahogy a medve nem játék úgy a tigris sem esztergapad, ugye. Tehát bármi előfordulhat.

Egyik barátunknak van egy faháza a madarasi Hargitában, tulajdonképpen ezt mentünk átvenni. Átjött az egyszeri székely ember elszámolni. Hát, ez nyóc órát tartott...És volt egy probléma, ami fával foglalkozóknál megesik: nem volt kisujja. Már úgy benne volt az italozgatásba, gondoltam, hogy megkérdezem, hogy hova lett a kisujja. Azt mondja:
- Elperdült.
Elperdült, kész! És ugye nem lehet erről tovább beszélgetni, elperdült, elperdült. Akkor nem lehet kérdezni, hogy volt-e mélyhűtőláda vagy visszavarrták. Elperdült, kész!
Aminek el kell perdülnie, az perdüjön el.

Ők mesélték, nem olyan jó vicc, csak aranyosan mesélték:
Székelyudvarhelyt a főutcán sétál a cukros bácsi. Két kislány ott sétálgat. Azt mondja a cukros bácsi:
- Kislányok, hát van egy kis cukorka itt a zakózsebemben, megkínálhatlak-e benneteket?
- Ó, igen! Másnap megint arra megy.
- Kislányok, már ismerjük szinte egymást. Van itt egy kis tejdropsz a zsebemben, megkínálhatlak-e titeket?
-Hát hogyne! Harmadnap is megy arra a cukros bácsi.
- Jajj, kislányok, most van nálam egy kis praliné, ennétek-e?
- Hát persze, elfogadjuk! Na jól van, cukros bácsi hazamegy. Kislány odanéz a másikra:
- Te Veronka! Mire ez megbasz minket cukorbetegek leszünk!

A médiatörvényt illetően nem állunk túl jól. Előző nap Gyuszi megígérte a motoros hószánozást. Reggel kinézünk, még köd is volt, össze is ütköztünk volna a tehénszaron, mert hó már nem volt. Ezt ahhoz tudom hasonlítani, amikor 1823-ban ideges vezető koromban egy csoport, szintén alkoholsita hollanddal lementünk a Balatonra. Kicsattogtunk a tihanyi templom mellé, hogy vessünk egy panorámai pillantást az olyan ködbe, hogy egymást sem láttuk. Nagyon udvariasak voltak a hollandok, azt mondták, hogy a Balaton must be very nice. A Balaton minden bizonnyal nagyon szép. Hát nem lett se hószánka, sem szánka, sem túra, sem semmi. Na sebaj, lesz medveles! Tyűh – mondtuk -, a medve nem játék! Legalább tudok az én kedves drága közöségemnek mesélni, ha hazjövök. Életünk a show, a show az életünk! Azért élünk, hogy legyen mit elmesélni.

Jött egy alkalmas ember, egy nagyon helyes székely fiú, egy movie star. Mondta, hogy előtte „fütty”, mert fönt nem lehet, ugye, medve megérzi. Az megvan mikor, a music tv elindult néhány évvel ezelőtt, és akkor egy kislány kapott 15 másodpercet, hogy a Rolling Stones-szal beszélhet élő adásban. Így kezdődött a music tv. És akkor odament a Keith Richardshoz a kiscsaj, és azt mondja:
- Oh, Keith! Mit tudnál ajánlani azoknak a fiataloknak, akik most kezdik a rock pályát?
- Azt ajánlom, koncert előtt menjenek ki hugyozni!

Gondoltam javítjuk a mérlegünket itt a médiatörvény szempontjából, de ez valahogy sehogysem sikerül. De az azért jó volt, hogy a médiatörvény még meg sem volt szavazva, senki nem tudta, hogy mi van benne, de a belga külügyminiszter már hörgött. Ez annak idején volt, mikor diákszigeten balhé volt, hogy zaj van. A Tarlóssal küzdött a Gerendai és telefonáltak be, hogy nem bírnak a zajtól aludni, és mondta Karcsi, hogy ma nincs is koncert. A minuszegyedik napon már paráztak, pszichésen már mindenkinek a lakótelepeken az agyában volt a mélynyomó.

Be lehetett menni egy fabungiba. Na most a fabungiban hidegebb volt, mint kint. Kérdeztem: -
A medvének van wifjie? Biztos idetalál?
Ültünk csendben. Hát, én még életemben nem ültem két és félórát csendben, ezt gondolhatják. Egy óra múlva székely emberünk kisettenkedik. Most veszi fel a brummogó ruhát? Ugye, mert akkor már egy kicsit sötétedik, ő is elmegy nekünk, mint medve. Na, nem részletezem: fölrúgtuk a puskát, fingás, böfögés, nyerítés, köhögőroham, recsegés. A végén azt mondtuk, hogy a medve az a medveellátóból nem kapta meg a határidőnaplót, és nem volt neki beírva, hogy érkezik itten a VIP delegáció.

Találkoztunk Ferenc atyával, van egy panziója: Halleluja. Mondom:
- Atya, akkor lehetne egy ilyen Utolsó vacsora éttermet, nem? Be lehet öltözni, mindig Júdás fizet. Csodálatos borszaporítás egy MSZP-s szakértő bevonásával és kész passz!

Nem mertem rámenni, mert kérdezték, hogy éreztük magunkat Székelyföldön. Mondom szinte teljes volt az élvezet, de a székely kislányokat nem sikerült közelebbről megismerni, hát a pinájukat így nevezetesen, vagy akár csak meglátni. Éljen az ORTT, vagy hogy hívják ezeket. Nem, ez most Nemzeti Elhárító, nem tudom most már semminek nincs neve, most már APEH sincs, most egyesítették az APEH-et a VPOP-vel..most hogy hívják? Ki tudja? Nemzeti Adóhivatal?! Jaj, jut eszembe!

A Sándor-palotában takarít a takartónő, pucolja az ablakot papír cuccokkal, jön egy szél, egy adag részben használt papírt egy emelettel lejjebb befúj a Schmitt Pál íróasztalára. A takarítónő teljesen bepurcan, rohan le a titkárságra.
- Hú, Magdika, ezt ki kéne horgászni, mielőtt kitör a balhé!
- Már késő, mind aláírta.
Ilyet se láttunk még: árvíz januárban! Levittem kicsit hüye Berci kutyámat. Lehetett balra is meg jobbra is menni, de most balra is víz volt, meg jobbra is. Nézett rám, hogy Fater, mi van itt? J
ópofa volt, karácsony előtt hívott a Berci tenyésztője, hogy milyen a kuya?
– Hát – mondom -, nem nőtt még ki az esze. (Mert még csak kétéves!)
Azt mondja az ember:
- Miért Fábry úr? Magának kinőtt?
Akkor elcsendesedtem, van benne valami.

Budapesten lezárva az alsó rakpart. Buszsáv, amiben elvileg nem lehet menni. És ugye miután nálunk minden hatóság a bizalom vonalán dolgozik, nyolc rendőr rögtön ki van rakva, aki nem azon fáradozik, hogy adott esetben a „szükség törvényt bont” elve alapján olykor a szabad buszsávban adjon továbbhaladási engedélyt, oda minket betereljen, majd az érkező busznak szabad járatot biztosítson. Faszom! Lebüntet! Oda kihúzódik, azért, hogy veled kiszúrjon!

A Dörflinger Dodi régi régi dumája, hogy egyszerre csak egy csontot tudnak a szájukban tartani. Tehát, ha intézkednek, én mindig rájuk dudálok: Keményen, fiúk!

Azt hittem, mindjárt beüt a kánaán. A parkolás önkormányzati terület lett, de ugyanolyan gazfickók és plusz ugyanolyan drága. Semmi nem változott! Kismamának kórház előtt 10 perc késésért kerékbilincs! Hello every body!

Ami Amerikában jó, hogy Amerikában téged mindaddig ártatlannak tekintenek, amíg te magad őket az ellenkezőjéről meg nem győzöd. Nem tudom, hallották-e: most álbetegek fogják elárasztani az egészségügyet. Hát valódiból is van annyi, mint a rosseb!
Azok, akik zöld szalagot hordanak nem fogadnak el hálapénzt. Ahogy drága Tamás barátom mindig hoz egy üveg pálinkát: Ezt még egy élő betegemtől kaptam! De volt egy másik, egy kollégája, aki sokat ivott, és amikor italt hoztak neki, azt mondja:
Hogy meri az én pénzemet italba fektetni? Tehát igényelte a készpénzt.

Az álbetegek képzése során például ilyen technikákat lehetne alkalmazni:
- Doktor úr, kérem segítsen, a fiam felnyomott az orrába, egy galacsinná gyúrt húszezrest!
- Doki, ha egy kicsit mélyebben benyúl lesz ott egy kisebb ajándék magának is!

Elfogtunk egy jelentést:
”Az EKG-14 kóddal ellátott orvosnál influenzás tünetekkel jelentkeztem. Megvesztegetési szándékomat már azzal jeleztem, hogy papírzsepkendő helyett egy ötezrest szorítottam az orromhoz.
A rendelőbe lépve akkorát tüsszentettem, amitől a korábban a szájüregembe rejtett fém százasok csilingelve beborították az asztalt.
Ezt követően a doktor úr arra kért, hogy sóhajtsak nagyokat, én meg is tettem a következő módon:
- Húúúúszezer, húúúúszezer.
A doktor úr ezt is szó nélkül hagyta, helyette azt kérte, hogy vetkőzzek le derékig nyaktól lefelé, amit meg is tettem, miközben megpróbáltam rábeszélni, hogy fogadja el a kisujjnyi vastagságú arany nyakláncomat, ami nehéz is, meg köhögtet. Eredménytelenül. A további rendeléseken megpróbáltam a doktor úr rendelőjében felejteni egy darab sportkocsi slusszkulcsát, egy darab adás-vételi szerződéssel, két melltartóra vetkőzött táncoslánnyal, egy balatoni üdülő tulajdoni lapját aláírt adás-vételi szerződéssel, elhintettem néhány vesekőnek látszó csiszolatlan dél-afrikai gyémántot. A vizsgálatok eredményeképpen ki merem jelenteni, hogy az általam diagnosztizált orvos krónikus becsületességben szenved, ugyanakkor tisztelettel kérem az orvosi kamarát, hogy hozzanak ki engem a 6. számú Pszichiátriai Klinika zárt osztályáról, ahova a doktor úr akkor utlat be, amikor végső elkeseredésemben bankautomatának öltözve jelentem meg a rendelésen. Köszönettel!”

Reggel laza ködben magyar frottír köpenyemben megfeszülök, mint egy szittya íj és hasprés nélkül egy laza szikraívet húzok az orgonabokor tövében, plein air, ugye én egy folyamatos impresszionista vagyok: állandóan, ha nem is festek de brunnyantok. Egyszer csak a következőt látom: két csávó felszedi a csatornadeklit és füstölnek bele. Hát most itt az új médiatörvényre való tekintettel nem mondtam azt, hogy:
- Mi az anyátok picsáját kerestek itt?
Kimegyek, mondom:
- Hello! Miben settenkedtek itt drága barátaim, netalán patkányokat irtotok mérges füsttel?
Következő derül ki: Nem bejön, hogy Fábry úr az eső hová van elvezetve. Mondanám neki: a kútba, fúrták 1884-ben. Nem, ő a csatornába beteszi a füstöt és ha az neked pipál az ereszen, akkor be vagy kötve.
Nagyon jó egy olyan országban élni, ami a bizalomra épül.

Pesti barátaim fel vannak háborodva: 19%-kal emelkedett a csatornadíj, hogy a csirkebaszó franciákat kifizessük.
Most már a haverjaim vendégségbe járnak, átmegy a szomszédba egy kis sót kérnék, és jaj bocsánat! és máris a rottyantón van. Tulajdonképpen ez gerillaszarás. Különböző ingyen helyekre bejutni és ott lerakni a mutrát és akkor ott öblíteni, vagy pet palackba, vagy plein air.
Itt, Magyarországon már lapulevél sincs!
Pedig a régi szép idők! Nyéllel indít, letolja a durvát, abban a pillanatban a nyelet el kell kicsit tolni, mert a seggeden szétkened, a közepével kiszeded a javát, a vége az olyan bársonyos, hogy fényesre lehet vele polírozni a szimmeringet. Nem kell bidé, semmi, kompletten megvan.