Hölgyeim és Uraim, stúdiónkban a legendás aranycsapat két labdarúgó-fenoménje, két valóságos futball legenda... Grosics Gyula az egykori Aranycsapat kapusa, és a hátvéd, Buzánszky Jenő!

(bejön Grosics Gyula és Buzánszky Jenő)

(bemutatkozik Ádám is nekik)

Gratulálok mindkettőtöknek! idén hivatalosan is a nemzet sportolói lettetek!

Köszönjük!

Fantasztikus statisztikát tudtok felvonultatni...

BUZÁNSZKY JENŐ:

48-SZOROS VÁLOGATOTT (TAPS)

GROSICS GYULA:

86-SZOROS VÁLOGATOTT

HÁROMSZOROS MAGYAR BAJNOK

390 BAJNOKI MÉRKŐZÉSEN LÉPETT PÁLYÁRA (TAPS)

MINDKETTEN TagjaI voltak az olimpiai győztes csapatnak 1952-ben helsinkiben. és MINDKETTŐJÜK JÁTSZOTT AZ "Évszázad mérkőzésén" a Wembleyben 1953. november 25-én, amikor válogatottunk 6:3-ra győzött a hazai pályán akkor 90 éve veretlen Anglia ellen... (TAPS)

Gyula, Mit szóltál, ahhoz, hogy egy emberöltővel később egy másik nagyszerű csapat tagja lettél az idén?

(Gyula) Örültem, nagyon! de elég kalandos volt, mire megkaptam. Anno 15 fővel indult ez a remek kezdeményezés, én is benne voltam, de lecsökkentették a keretszámot, így nem maradtam benne. Majd benne voltam a listában másodjára és harmadjára is, de akkor is valamiért kihúzták a nevem... Ez idén a 4. lehetőség volt, hogy bekerüljek ebbe az illusztris társaságba. Akkor régen eléggé mellbevágott, hogy egy ember szimpátiáján törik meg az ember sorsa... most azonban nagyon örülök, hogy csapattársammal buzánszky jenővel együtt kerültem be.

Gyula, hogy vagy mostanában?

(Gyula) Kicsit nehezen... 3 éve volt egy agyvérzésem. Nagyon szerencsétlenül estem, egy bordám átszúrta a tüdőmet. Több műtétre volt szükségem... azóta sem igazi az egészségem.  15 kg-t fogytam, pedig addig sem voltam valami kövér...

Jenő, nemrég ünnepelted a születésnapodat. Isten éltessen! (május 4)

(Jenő) igen. köszönöm! úgy szoktam mondani, hogy 75 + áfa lettem...

Mit kaptál születésnapodra?

(Jenő) egy focipályát...

(???)

egy futballpályát kaptam ajándékba a rajnai labdarúgó szövetségtől. Műfűvel, kerítéssel, kapuval, mindennel. Azt mondták, hogy komárom megyében bárhova vihetem a pályát. én egy dorogi iskolát választottam.

Kiváló egészségnek örvendsz. Mi a titkod?

(Jenő)Rengeteget megyek, dolgozom. Hol ide utazom, hol oda. Rengeteg helyre hívnak a mai napig is. 2004-ben például öszeszámoltam: 48-szor jártam külföldön...

sportolsz is?

(Jenő) igen. Van hasizom erősítő gépem, szobabiciklim, még masszírozó fotelem is. Van, hogy bekapcsolom otthon a tv-t , felpattanok a szobabiciklire, és mondom a feleségemnek: " na áttekerek a szomszéd faluba, leányvárra..."

Mikor fociztál utoljára?

(Jenő) Nagyon régen... De a garázs falára mai napig szoktam magamnak passzolgatni...

Gyula, Az akkori magyar lakosságtól eltérően számotokra nem volt lezárva a határ...

(Gyula) OLYANNYIRA NEM, HOGY ÉN A FUTBALLAL BEJÁRTAM AZ EGÉSZ FÖLDET. Jártam amerikában, afrikában, ausztráliában, ázsiában...

De volt egy rossz szokásom: bárhol jártam, mindig mindent összehasonlítottam magyarország szépségeivel, és szinte mindig a magyar látnivalók kerültek ki győztesen. Pl. rio de janeiro-ban játszottunk, ott a krisztus szoborra mondtam, hogy szép, szép, de a gellért hegyen a mi szabadságszobrunk ezerszer szebb!  Vagy amikor a copacabanan jártunk, ami tudvalevőleg a világ egyik legszebb strandja, azt mondtam: szép, szép, de a Balaton!!! Az az igazi!

Ráadásul Mindig honvágyam volt. Ha 3 napnál többet kellett valahol lennem, már vágytam haza...

Gyula, Nem focistának készültél...

(Gyula) nem. papnak! Gyerekkoromban nem gondoltam volna, hogy világhírű focista leszek, aki az egész földet beutazza. Anno papnak szántak a szüleim. Esztergomba jártam a bencésekhez.  Úgy volt, hogy a papneveldébe jelentkezek, de azért nem volt bennem olyan nagy az elhivatottság. nem tavasszal, hanem ősszel jelentkeztem oda, ami miatt le is csúsztam onnan... Szüleimnek persze sajnálkozva adtam elő...

Hogyan lettél végül focista?

(Gyula) Véletlenül. Egyszerűen gyerekkoromban felszedtek az utcán és elvittek egy bajnoki mérkőzésre...

(???)

(Gyula) Az úgy történt, hogy 14 éves voltam, amikor valaki megláttott focizni az utcán. Egy alkalommal ez a valaki fogott és egyszerűen elvitt autóval Ókomáromba, ahol az NB II-es csapat éppen híján volt egy embernek, mert az katonának állt, és nem engedték haza a bajnoki mérkőzésre. 1940 volt ekkor, háborús idők jártak.  nem is igazán tudtam, hogy mit akarnak tőlem, csak ott tudtam meg, hogy játszanom kellene a meccsen Nézők előtt... egy nagy csapatban. annyira be voltam rezelve, hogy se a meccs elejére, se a végére, se magára a meccsre azóta sem emlékszem. Mindenesetre 2:1-re nyertünk. Másnap tudtam meg, hogy a focicsapat tagjai kérlelték a kapitányt, hogy máskor ezt a  grosics gyereket ne tegyék be a csapatba, mert rúg, csíp és harap... - ezt én is csak elmondásból tudom, mert emlékezni nem emlékszem rá, hogy akkor ott mit csináltaM a pályán...

Jenő, legendás kétlábas focista voltál...

(Jenő) Igen. mindkét lábammal ugyanolyan jól tudtam rúgni. Ez a véletlen műve volt. Ugyanis azt történt, hogy a levente szervezetben - ami egy katonai előkészítő szervezet volt - szolgálatvezető voltam. Ott Kaptunk síléceket, és így elmentem síelni. Akkoriban még nem olyan biztonságosak voltak a lécek, mint most, hanem bőrpánt rögzítette a cipőhöz. Estem is egy hatalmasat, és olyan sérülést szenvedtem a hegyekben, hogy - mivel egyedül voltam - nem tudtam felállni. Majdnem egy órát fetrengtem a hóban, mire ez sikerült. A jobb combom sérült meg, és ha focizni akartam, akkor a gyógyulás végéig a bal lábammal kellett rúgnom. Ezt olyan jól begyakoroltam, hogy onnantól már mindkét lábammal ment...

ifjú focistánknak, szalai ádámnak van egy kérdése hozzátok... ádám, tiéd a szó!

(Ádám) igen. az 54-es világbajnoksághoz kapcsolódik:  Mi várta a csapatot a hazatérés után illetve mi zajlott le közvetlen a mérkőzés után egy elvesztett világbajnoki döntő után? Tudtak-e örülni a hazatérés után  a második helynek vagy egyáltalán nem?

(Grosics és Buzánszky válaszol)

(Gyula) 57 éve nem hagy nyugodni Az 1954-es világbajnokságon elszenvedett „vereség", ami miatt „csak" ezüst éremmel tértünk haza... a mai napig szabályosan gyötör. Sokat gondolok rá, és nem tudok felette napirendre térni. Úgy vélem az aranycsapatnak ez a szép korona nagyon hiányzott a korábbi sikeres szerepléseket követően...

(Jenő) hasonlóan gondolkodunk... 1954 júniusában volt a világbajnokság, ahol lecsúsztunk a dobogóról. Azon a napon még ma is kiver a hideg, és folyik a hátamon a hideg veríték. Mindig végig gondolom, hogy mi lett volna, ha... sokszor eszembe jut, hogy a kapuban kikötő labda súrolta a sípcsontomat, itt ni...(mutatja) És ilyenkor elmerengek, hogy mi lett volna, ha... egy picivel feljebb húzom a lábam, csak egy icipicivel, akkor talán most számtalan sikerünk, olimpiai aranyérmünk mellett még világbajnokok is vagyunk...

Hölgyeim és Uraim Szalai Ádámot, és a két futball legendánkat: Grosics Gyulát és Buzánszky Jenőt látták, hallották!